|
2010. május 02. vasárnap, 20:04 |
Állati mesék
Ahogy lehajtunk Európa legdrágább viaduktjáról, egy nyúl hátsó pár lába látható az aszfalton, a farkinca még rezeg, vagy a szél túrja meg a pihéket. A belső sávban ott a nyúl középső része, szabályosan kiszelve a testből. Végül a belső sáv szélén a tehetetlenül fekvő nyúlfej, az emlékezet nyitott szemmel és vicsorgó fogakkal őrzi, ahogy éppen átfut a sztrádán és nem érzi fenyegetőnek a veszélyt, csak a ráboruló sötétségtől rémül meg. Erre a fenevadra nem számított, pedig menekült már róka elől, sőt, egyszer egy réti sast is becsapott.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. május 16. vasárnap, 13:44 |
|
Bővebben...
|
|
|
2010. május 02. vasárnap, 20:03 |
Aranyhíd
A víz huszonöt fokos, a szétnyíló felhők között a nap narancsos gerezdje fényhidat hasít a vízre, a Badacsony sötét koporsóhegy. Négytagú család közelít a partra, lépteikben már ott a pihenés lassúsága. Most érkeztek, a férfi háta mögött zörög a kocsikulccsal. Az asszony lemaradt, nézi a felhőket, mintha tavaly is ugyanilyen formák vonultak volna délre. A nagymama a kiszáradt füvet simogatja cipője orrával, valamit motyog a bajusza alatt, nyilvánvalóan a szárazság és az öntözés összefüggéséről.
A gyerek szökdécsel és pörög, a nagy tér nagy hatással van rá. A férfi büszkén lépdel mögötte, kihozta a családot a szabadba, s lám, a gyerek már az első perctől kezdve élvezi.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. május 16. vasárnap, 13:45 |
|
Bővebben...
|
|
2010. május 02. vasárnap, 20:03 |
A cserépkályha
Éppen csak kipattantak a rügyek, mikorra összegyűlt a pénz, meséli Lajos bácsi poharazgatás közben. Pontosan három év, öt hónapja spórolunk az asszonnyal egy jó cserépkályhára, aminek télvíz idején nekivethetem a hátam, hogy átmelegítse a csontokat.
Akkor biciklire ültünk és átmentünk a szomszéd faluba, ahol a lisztes Ferkó lakott, a régi molnár leszármazottja, aki az ipari forradalomnak köszönhetően búzaőrlésről átállt a cserépkályha-építésre. Megkoccantottuk a poharat, hogy mihelyst rangsorba kerülünk, átjön hozzánk a furgonnal és lépésről lépésre fölhúzza a cserépkályhát. Megegyeztünk az előlegben is, amiből a nyersanyagot vásárolja. Tudtuk, hogy nem issza el, mert volt saját bora meg pálinkája.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. május 16. vasárnap, 13:46 |
|
Bővebben...
|
|
|
2010. május 02. vasárnap, 20:02 |
Egyedül
Az asszony aznap egyedül volt otthon. A nappal még csak jól telt, olvasott, kávézott és cigarettázott, de már a vacsoránál összerándult a gyomra. Soha nem maradt még éjszaka magára, mindig vele volt a férje, a harminc év alatt először utazott el egyedül.
Nincs szörnyűbb a magánynál, amikor egyetlen szavad sem lehet, egyetlen gondolatot sem tudsz mással megosztani, gondolta az asszony, mikor kopogtattak.
Ijedten nézett az ajtóra, talán rosszul hallotta. De nem, újra kopogtak.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. május 16. vasárnap, 13:47 |
|
Bővebben...
|
|
2010. május 02. vasárnap, 20:02 |
Étvágyak útvesztői
Hatalmas eső zúdult a városra, mikor a vonat elindult az állomásról. Jég kopogott a fülke tetején, az ablakon át az esőfüggöny vonalait látta a férfi. Elővette a jegyét és odaadta a kalauznak. Retúr jeggyel utazott el otthonról. Ezt máig nem érti, hogy csinálta.
A vihar hol elcsendesült, hol nekilódult. Az égzengés egészen közelről hallatszott, a vonat körül csapkodott a villám. Egyszer csak a nyílt pályán megállt a szerelvény, az égők kialudtak.
Odakint sötétedett, az eső elállt. Senki nem tudta, meddig vesztegelnek itt. Leszállt és elindult a vágányok mellett a legközelebbi falu felé. Útközben telefonált az öccsének, hogy jöjjenek érte kocsival, nincs értelme a vonaton várakozni.
|
|
Módosítás dátuma: 2010. május 16. vasárnap, 13:47 |
|
Bővebben...
|
|
|
|
|
<< Első < Előző 1 2 3 4 Következő > Utolsó >>
|
|
1. oldal / 4 |
